Az egyik leggyakoribb gerincprobléma mellyel szakemberhez szoktak fordulni a gerincsérv. A gerincet alkotó csigolyák között helyezkedik el a porckorong, melynek célja a lengéscsillapítás, a gerinc rugalmasságának biztosítása. A porckorong áll egy külső erősebb, rostos gyűrűből, és egy belső kocsonyás magból. Porckorongsérvnek nevezzük azt a jelenséget, mikor a külső rostos gyűrű átszakad, és a belső kocsonyás mag kitüremkedik. A kiboltosulás nyomást gyakorolhat a gerincvelőből kilépő idegyökökre. Az idegyök kompressziója okozhat kisugárzó fájdalmat, izomgyengeséget, bénulást, zsibbadást, vagy érzéskiesést. A betegség leggyakrabban az alsó ágyéki gerincszakaszon, illetve az alsó nyaki szakaszon fordul elő. A háti gerinc szakaszon ritkábban alakul ki a kórkép, hiszen a bordák nagyobb védelmet tudnak nyújtani a gerincet érő erők ellen. A porckorongsérvet hatékonyan lehet kezelni manuálterápiával, McKenzie terápiával, illetve személyre szabott speciális gyógytorna gyakorlatokkal.
A derék-, hát-, vagy nyaki fájdalom oka nem kizárólag porckorongsérv lehet, gyakran az izomegyensúly felbomlása (bizonyos izmok gyengülnek, más izmok pedig kórosan feszülnek), vagy helytelen testtartás okozza a panaszokat, mely szintén célzott terápiával hatékonyan kezelhető.
A gerincferdülés (scoliosis) a gerinc oldalirányú eltérése. Az esetek nagy részében a csigolyák elfordulása (rotációja) is együtt jár az oldalirányú eltéréssel, mely során a háti szakaszon bordapúp, az ágyéki gerinc szakaszon izompúp jelentkezik. Ez az úgy nevezett struktúrális scoliosis, melynek oka legtöbbször ismeretlen, leginkább a genetikai öröklődésre vezethető vissza. Strukturális gerincferdülés okai lehetnek még különböző izom-, idegrendszer betegségek, de létezik a betegség veleszületett formája is. A gerincferdülés másik fő csoportja az úgy nevezett funkcionális scoliosis, melynek tulajdonsága, hogy az oldalirányú eltérés mellett nincsen csigolya rotáció, nincsen bordapúp és/vagy izompúp, illetve a görbület korrigálható a páciens vagy a terapeuta által.
A leggyakrabban előforduló típus az idiopathiás (ismeretlen eredetű) strukturális scoliosis, mely az esetek nagy részében 10-12 éves kor körül jelentkezik. A betegség jellegzetessége, hogy az intenzívebb növekedési szakaszokban hajlamos a romlásra, így a terápiát a felfedezés után azonnal el kell kezdeni. A Schroth terápia speciálisan a gerincferdülésre kialakított módszer, mellyel a görbület mértéke csökkenthető, a lehetséges romlás megelőzhető. Előfordul, hogy a gyógytorna önmagában nem elég, és a terápiát ki kell egészíteni úgynevezett korzett (fűző) viselésével, melyet a csontosodás befejeződéséig viselni kell (18-19 éves kor).
A Scheuermann-kór a csigolyák csontosodási zavara, mely a másodlagos csontosodási magot érinti. A csigolyák elülső részének magassága csökken, ezáltal trapéz- / ék alakú csigolyák alakulnak, így az adott gerincszakasz íveltsége kórosan megnő. A betegség legfőbb tünete a merev, fokozott háti domborulat (kifózis), illetve a fájdalom, mely általában a pubertás korban jelentkezik. A betegség oka ismeretlen (idiopathiás). A leghatékonyabb kezelés a Schroth terápia, mely különösen a gyermekek növekedési szakaszában kulcsfontosságú. Korai diagnózissal, célzott speciális terápiával a görbület mértéke csökkenthető, a testkép javítható, illetve a fájdalom megszüntethető.
Testünk ízületei létfontosságúak, lehetővé teszik a mozgást, flexibilitást. Az ízületi fájdalmaknak lehet oka traumás eset: sérülés, baleset, például rándulás, húzódás, ficam. A fájdalom oka lehet ízületi gyulladás is, mely gyakran az érintett terület duzzanatával jár. Sok esetben a fájdalom mechanikus eredetű, kifejezetten gyakori probléma a porckopás (artrózis), melynek során a porcállomány lebomlása nagyobb mértékű, mint a felépítés, így az ízületeket borító porc vékonyodik. Kialakulásában sok tényező szerepet játszik: genetika, életkor, túlsúly, túlterhelés.
Manuálterápiával és gyógytornával az fájdalmak csökkenthetők, illetve az ízületek csökkent mozgásterjedelme növelhető. A terápiát ki lehet egészíteni kineziotape felhelyezésével, mely támogatja a kezelések során alkalmazott módszereket.
Sportolás során, különösen az élsportban, ahol a versenyzőket nagy terhelés éri, gyakran előfordulnak a sérülések. Akut sérüléseknek hívjuk azokat a sérüléseket, melyek meghatározható időben történnek, pl. ütközés, elesés. A tartós sportsérülések azok, melyek ismételt traumák során jönnek létre, így hosszútávon jelentősen károsíthatják a szöveteket. Az ilyen típusú problémák oka lehet ízületi tengelyeltérés, izomdiszbalansz, vagy rossz felszerelés miatti helytelen terhelés. Épp ezért nagyon fontos az egész testet vizsgálni, hiszen előfordulhat, hogy a sérült területtől távolabbi ízületben, szegmensben van a probléma gyökere.
Minden sportágnak megvannak a jellegzetes sérülései, így mindig az adott sportnak megfelelően történik a rehabilitáció, illetve a visszatérésre felkészítés. Sportsérülések esetén alkalmazandó eljárások a manuálterápia, gyógytorna, kineziotape felhelyezése kiegészítésként, illetve flossing terápia.
Előfordul, hogy a mozgásszervi problémák során a konzervatív kezelés nem elegendő, így műtétre kerül sor. A műtétek utáni rehabilitáció célja, a páciens minél hamarabb önellátóvá tétele, a fájdalom csökkentése, a segédeszközök fokozatos elhagyása, illetve visszatérés a hétköznapi életbe/ munkába / sporttevékenységbe. Ezeket a célokat személyre szabott, megfelelő protokoll szerinti gyógytornával lehet elérni.
Adatvédelmi Szabályzat | Copyright © 2020 - Minden jog fenntartva